Nem könnyű rávenni valakit az olvasásra. Talán még nehezebb a dolgunk, ha kamasz gyerekünkről van szó. Mi lehet a megoldás, ha egy számunkra fontos személlyel azt akarjuk megértetni, hogy a könyvek szeretete, az irodalom mennyire hasznos dolog, és hogy olvasni jó! A válasz talán még soha nem volt ennél egyszerűbb: adjuk a kezébe Nényei Pál ’Az irodalom visszavág’ című könyvét.

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

Az ember azt hinné, ez csak egy amolyan átlagos könyv, amelyben száraz tényekről és adatokról olvashatunk az ironman versenyre való felkészülésről. A sorokat bújva azonban sokkal többet kapunk: Dávid hosszú és nehéz útja rádöbbent minket arra, hogy igenis bármi lehetséges! Le tudjuk győzni önmagunkat, mert megvan bennünk a kellő intelligencia ahhoz, hogy felismerjük a megoldáshoz vezető utat, melyen elszántan és kitartóan haladva biztosan elérjük kitűzött céljainkat.

Miután kiderül, hogy semmilyen állati eredetű ételt nem fogyasztanak, a vegánok gyakran megkapják az alábbi kérdést: „és akkor mit eszel?” A válasz egyrészt azért egyszerű, mert körülbelül nyolcvanezer féle ehető növény létezik a Földön, másrészt pedig egyre több és több az olyan szakácskönyv, amely változatos és nem mellesleg igen ízletes recepteket nyújt, csupán növényi alapanyagokat felhasználva.

Kiemelkedő történet a rendíthetetlen hűségről és a hihetetlen odaadásról.  Nem hiába mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Nincs a Földön még egy ilyen hűséges és lojális élőlény, mint ez a négylábú jószág. Azt azonban már kevesebben veszik figyelembe, mennyire érzékeny tud lenni egy kutya, és hogy bizony neki is szüksége van szeretetre.

Aki ezt a könyvet választja, egy izgalmas városregény olvasási élményével gazdagodhat. A szerző figyelemre méltó kultúrtörténeti munkát végzett, ugyanakkor a lelkünket megérintő személyes vallomása, érdekfeszítő memoárja egy sajátságos nemzeti mű is.

Mindannyiunkban ott él a kíváncsiság, hogy vajon a bűvészek hogyan képesek kivitelezni hihetetlennek tűnő trükkjeiket. Milyen eszközöket és taktikákat vetnek be ahhoz, hogy elhitessék a nézőkkel: amit látnak, az maga a valóság.

„Ha szabad vagy, készen állsz a gyaloglásra” – mondta egyszer Henry David Thoreau, a vadon szószólója.

„Igaz történetet tart kezében az olvasó.” Már az előszó első mondata azt sugallja nekünk, hogy valami különleges és izgalmas kalandban lesz részünk. Hiszen, amikor tudjuk, hogy megtörtént eseményekkel van dolgunk, akkor valahogy jobban szorítunk a szereplőkért, jobban át tudjuk élni a hús-vér karakterek viszontagságait, megpróbáltatásait.